2020. június 30-án este 7 körül indultunk a barátommal sétálni a belvárosba, majd a budai várban tett látogatásunk után átmentünk Újbudára a feneketlen tóhoz, majd onnan a Gellért-hegyre mentünk busszal. Sokat sétáltunk már esténként a hegyen, több randink is volt már itt, az első és amin összejöttünk szintén itt volt, ezért itt akartuk egy sétával megünnepelni, hogy egy hetes lett a kapcsolatunk. Leültünk arra a padra, ahová legelőször is, az 1-2 járókelőt nem is zavarta igazán a jelenlétünk. Aztán mikor elindultunk a 0:09-es 907-es éjszakai buszhoz lefelé a hegyről, mikor befordultunk egy kivilágítatlan sétányra, ránk szóltak páran, hogy segíthetnék nekik valamiben, mire én megfordultam de rájuk se hederítettem, mentünk tovább.

Aztán elkezdtek begyorsítani, amire már megijedtünk, elkezdtünk futni, mikor elbuktattak, elestem, megütöttem arcon a támadóm, de láttam, hogy négyen voltak, így megadtam magam. Halálfélelmem volt. Elővetették velem a pénztárcám, amiből a pénzem át kellett nyújtsam nekik. A barátom eközben tőlem másfél méterre hevert a földön, tőle már elszedték a táskáját. Ekkor tőlem kérték, hogy mutassam meg mi van a táskámban, mutattam és mondtam, hogy csak munkaruha, meg szerződés van benne. Majd a telefonomat kérték, de mondtam, hogy nincs nálam, aztán realizáltam, hogy tényleg nincs a helyén. Majd hozták a telefonomat, próbáltam terelni, hogy nem az enyém, de kiderült, hogy az enyém és kérték, hogy indítsam újra és töröljek le mindent róla, amivel le lehet nyomozni a készüléket, ha élni akarok. Eközben a barátom eljátszotta, hogy nem tudja a kódját, emiatt hasba is ütötték illetve arcon is. Elvonultak párszor tanakodni, valószínűleg, arról, hogy mi legyen a telefonokkal, de nem értettük, mert egymás között idegen nyelven beszéltek, amikor meg velünk beszéltek, magyarul, de nagyon törték. Közben elhaladt mellettünk két járókelő, amikor azt tettették, hogy haverok vagyunk, még rájuk is köszöntek. Ezek után megpillantották a nyakamba lévő övtáskát, amit kértek, hogy pakoljam ki. Elkérték a benne lévő cigit, fülhallgatókat és napszemüvegeket, majd az értéktelen napszemüvegeket visszaadták. Visszaadták a barátom által kért iratokat is.

Ezután elszívtak egy cigit, valószínűleg amit én nyújtottam át, minket is megkínáltak, én elutasítottam, a barátom nem. Végül az eredeti irányban távoztak, mi pedig visszafelé, majd a hegy másik oldalán, a Sánc utcánál. Sokkos állapotban voltunk, hazaérve megtettük a feljelentést a négy tettes ellen.