"le fogom rúgni a buzi fejedet"

Számtalan eseteim egyike amikor bántalmaztak és (még) nem jelentettem, nemrég történt Amerikában egy hajón ahol pincérként dolgoztam.

Egy műszakban dolgoztam egy fura 30-as budapesti férfival. Mindig elég okoskodó és fura volt, az angolja pedig rossz. Ennek okán amikor a főnökünk megkérte kora délután hogy az esti nagytakarításnál segítsen nekem, a beszélgetés után magyarul is megkérdeztem tőle, hogy értette-e, hogy a főnökünk mit kert. Elmondtam, hogy segítenie kell, ezt kérte a főnökünk, ő nagyon felhúzta magát es mondta, hogy az kizárt dolog, nem fog helyettem dolgozni. Erre én mondtam, hogy visszamenjek es elmondjam ezt neki? Kissé mérges voltam, mert már amúgy is elegem volt a felfogásából.

Visszamentem a főnökhöz, ő jött utánam, és kértem a főnököt erősítse meg őt abban, amit imént én már másodszor is elmondtam magyarul, es elsőre angolul sem értette. A főnökünk angolul ismét elmondta, hogy igen, ezt kérte, segítenie kell nekem. Kollégám dúlt-fúlt, előadta a sztoriját, ami nem kapcsolódott ide, hogy szerinte en amúgy sem dolgozom úgy általában es miket nem csináltam még sose vele (amire amúgy utasítást kaptam hogy nem csináljam, de azt sem hitte el). Szóval elmentünk szünetre, éjfél körül mentem vissza, kb 1 órás alvás után folytatni a munkát a szobaszervízbe, ahol akkoriban dolgoztunk. Álmosan, hullafáradtan mint mindig készítettem össze egy rendelést es vártam még egy szendvicsre a szakácstól, mikor kollégám beviharzott es elkezdett szitkozódni magyarul, "hogyha még egyszer ilyet csinálsz velem a főnöknél te kis buzifejú köcsög, le fogom rúgni a buzi fejedet" es hasonló dolgok, amikre nem emlékszem.

Kérdeztem, hogy mi a baj, persze tudtam, mi, szóval mondtam hogy az a főnök kérése volt, én lefordítottam, ennyi, nem én kértem meg, hogy segítsen nekem, de amúgy meg megcsinálom egyedül is, ha gondolja, ahogy máskor, majd holnap maximum beszámolok róla a főnöknek is. Erre ő valami olyasmit mondott, hogy ne okoskodjak és szitkozódott tovább. Mellettem állt egy horvát kollegánk, angolul mondtam neki mi történik épp, mivel láttam rajta hogy nem érti, mi történik, kollégám miért olyan ideges. Olyasmit mondtam neki angolul hogy kollégám nem érti meg mit kért a főnöke, én csak lefordítottam és nagyon mérges, amiért segítenie kell. Kínomban közben már mosolyogtam, annyira nonszensz volt a szituáció. Erre ő: "ne beszéljél angolul és ne vigyorogjál, hallod, mert le fogom rúgni a buzi kis fejedet".

Mire felfogtam volna ezt az, eszmefuttatást már azon kaptam magam, hogy megragadta a nyakam az inggalléromnál es a nyakkendőmnél fogva, olyan erősen hogy az fojtogatott, elkezdett rázni, felemelte a karját ökölbe szorítva, hogy behúzzon nekem. Elfordítottam a fejem és a még mindig mellettem álló horvát kollegám közénk állt és leszedte rólam. Az ingem kigombolódott, a nyakkendőm kioldódott, lógtak rajtam a ruhák ferdén, én meg sokkosan álltam ott. Bevillantak a korábbi emlékeim, amikor megruháztak már es hogy mennyire össze voltam szakadva lelkileg, és akkor annyit tudtam neki mondani, hogy ezért haza foglak küldetni. Bementem az operátorhoz, kértem hogy hívja a főnökünket, mert kollégám meg akart ütni, es azt akarom hogy hagyja el a hajót.

A főnökünk aludt, nem csinált akkor épp semmit, en elviharzottam bőgve megkeresni a legjobb barátnőmet, hogy elmondhassam neki, mi történt. Másnap nem találtuk egymást a főnökeimmel, több ezer ember dolgozik a hajón, és bár van tererő, nem hívogatnak roamingon a főnökök, szóval nem találtuk egymást. Közben délután lett, még mindig semmi, szóval úgy határoztam, a főnökeim nélkül is elindítom a folyamatot. Elmentem a staff-captainhoz, elmondtam a sztorit, mondta hogy rendben, akkor odahívja a vezető biztonsági személyt, hosszabb várakozás után megjött, újra elmondtam, a rendszerben megkerestük, aztán mentem a dolgomra. v

Vagy aznap vagy másnap a biztonsági szolgálat irodájába mentem, leírtam kézzel a történteket, százszor el kellet ismételnem újra es újra szóban, gondolom arra voltak kíváncsiak, nem vétek-e hibát a sztoriban, nem hazudok-e. Utánam kollégámat és a horvát tanút is meghallgatták, de közben sok idő eltelt, kollégám tele tömhette a saját sztorijával, mert később azt mondták, hogy kollégám sztorija nem egyezik az enyhemmel. Hát még jó, mondtam én, nem akarja, hogy kirúgják, csak 2 hónapja jött. Miért vallaná be, hogy meg akart verni, nyilván nem fogja. Ez kedden vagy szerdán történt, a főnökeim húzták az időt, mert amúgy kollégám jó munkaerő volt nekik, meg akarták tartani, gondolom. De szombaton végülis kidobtuk Miamiban és haza kellett mennie. Amerikában rendőrségi bejelentés nem történt, itthon se, de most már úgy éreztem, ideje elmondanom, mivel a korábbi szóbeli es fizikai bántalmazásaimról se szóltam, szólhattam senkinek, ezért most mar nem akarom hagyni hogy újra következmények nélkül eltapossanak, mint meleg személyt.

Hozzászólások