A saját anyám azóta másként kezel, hogy elmondtam neki, leszbikus vagyok. Betegnek nyilvánított, azt mondja, dolgozzak magamon, fogadjam el a nőiessegem, és akkor lesz hozzám illő pasim... De mi van, ha én tényleg csak barátságot érzek férfiak iránt, és a nők iránt viszont többet??? Amióta összejöttem egy hozzám illő lánnyal, akit tényleg szeretek és aki viszontszeret, egyre jobban bedurvultak a "félsz a férfiaktól" típusú beszólásai. Egyetem mellett dolgoznom kell, hogy elköltözhessek páromhoz, akivel egy LMBTQ-barát országba tervezünk tovább költözni. Jogom lenne a saját életemhez…
Egyéb történet
Jelenlegi hely
Leszbikus kapcsolatban élek. A munkahelyemen nem vállalom nyíltan a szexuális orientációm. Viszont milyen az élet, ami megtörténhet, az megtörténik. Történt úgyanis, hogy véletlenül az egyik aktuális kolleganőmmel megosztottam a napi virtuális történetem Facebook-on. Másnap elnézést kértem tőle és látszólag nem zavarta, azt mondta neki semmi baja ezzel és megesküszik, ha ez ki is derülne valaha, az nem tőle származik.
A közösségi oldalamon néhanapján egy-egy kép megosztása jellemző: ahol a párom látható természetesen ruhában, vagy a keze látszik ahogy velem szemben ül és vacsorázunk…
A vonaton 4 fiatal srác ült mellettünk és hosszú perceken át azt ecsetelték, hogyan vernének halálra melegeket, szögesdróttal mennének fel a Pride-ra.
Egy buszon ültünk a párommal, mind a ketten transzok vagyunk. Meg mertük fogni egymás kezét egy pillanatra, és szinte azonnal egy férfi elénk állt, és elkezdett faggatni minket, hogy együtt vagyunk-e, stb. Mivel megijedtem, azt mondtam neki csak közeli barátok, de utána se hagyott minket békén, amíg le nem szálltunk a buszról.
Ma szomorúságot, dühöt és hitetlenséget érzek amiatt, hogy a kormányunk milyen messzire hajlandó elmenni diszkriminatív, gyűlölettel teli és embertelen intézkedéseivel. Egy társadalmi csoport – amelyet egy olyan tulajdonság alapján különítenek el, amit országunk törvényei védelmeznek – békés tüntetéshez való jogának megtagadása a demokrácia elleni támadás. Egy újabb a sok hasonló támadás közül, amelyet ez a kormány korábban már végrehajtott. Ezek az emberek ebben az országban többé nem egyenlőek, többé nem védettek, és teljesen, maradéktalanul, minden tekintetben magukra hagyta őket az a…
Karácsonykor a család egy része meghívta a páromat (mindketten lányok vagyunk, másfél éve együtt) a közös karácsonyozásra. Mivel bevett szokás, hogy a fiatal családtagok az éppen aktuális párjukkal érkeznek, még csak fel sem merült bennünk, hogy rám ne terjedne ki a meghívás. Mikor azonban egyértelművé vált számukra, hogy a párom engem is vinni tervez, akkor úgy döntöttek, inkább mégsem kéne mennünk, hiszen gyerekek is lesznek ott (egy-egy kb 12 és 14 éves tinédzser). Utólag már azzal magyarázták, hogy nem lett volna elég hely nekem a lakásban (??). Alapvetően nem rájuk vagyok mérges,…
Orvosnál, szakorvosi rendelésen. Bár már nem kötelező a maszkviselés, azért én felveszem, biztos, ami biztos, legfeljebb később leveszem. Bejelentkezek a kartonozóban, mondom, hogy melyik rendelésre, mikorra van időpontom, nyújtom a taj-kártyám. A nő ránéz, aztán rám, kérdezi, hogy hozzátartozó vagyok-e, vagy kié a taj-kártya. Mondom, hogy a taj-kártya az enyém, ez a név van a személyi irataimban. Néz, nem hiszi el. Azt mondja, teljesen úgy nézek ki, mint egy nő. Csodálkozik. Odahívja a kolléganőjét. Nézd már, a hölgy... az úr tisztára úgy néz ki, mint egy nő! Mondom, maradjunk a hölgynél…
Nem egy nagyon durva történet ez, de gondoltam hátha valakinek segít, ha ezt leírom, nekem biztosan segít.
Én 16 éves fiú vagyok, az elmúlt néhány hónapban már egyáltalán nem tagadtam/tagadom azt, hogy a fiúk felé vonzódok. Általában az embereket nem érdekli, sőt normális esetben nem is kéne érdekelje, hogy ki-kit szeret. Viszont, mióta ezt így, ha nem is hangoztatom, de “felvállalom”, észrevettem néhány negatív változást, főképp az osztályomban/iskolában.
Szóval, néhány fiú osztálytársamon észrevettem egy ideje, hogy látványosan kerülik a társaságomat, ami egyáltalán nem…
Budapesten a Margit hídnál 2021 augusztusában a barátnőimmel kézen fogva mentünk haza. Semmi különös nem volt, nagyon nevettünk valamin, amikor egy férfi ránk üvöltött, hogy rohadt buzik.
Toroczkai László 2020. Szeptember 30.-án blogbejegyzést hozott létre, ebben a bejegyzésben a Meseország mindenkié című könyvet kisgyermekeket célzó beteg, sátáni propagandakönyvnek titulálja és a könyvet a következő jelzőkkel illeti: "gonosz mesekönyv", "aberrált propagandát tartalmazó mesekönyv".
Az LMBTQ-közösséget pedig a következő jelzőkkel illeti: "rendkívül agresszív, állandóan támadó, a határokat feszegető, a normális, egészséges társadalmat elpusztítani igyekvő, félelmetesen hatalmas erő", "nemzetközi sátáni szerveződés", "aberráltak", "homokosok", "aljas, sötét lelkű, beteg…
- 1
- 2
- 3
- 4
- következő ›
- utolsó »